Jöjjön egy fontos, és néha kicsit kényes téma: a nászajándék! Bár a kedves és személyre szabott ajándékoknak nagy rajongói vagyunk, őszintén megértünk mindenkit, aki pénzt szeretne leginkább kapni. Hogyan kérjük? Mi vele a gond, ha van egyáltalán?
Sokan meg fogják kérdezni milyen ajándékra gondoltatok, az őszinte válasszal pedig megadjátok az esélyt arra, hogy meg is kapjátok. Házasulandóként, -pláne már közös háztartást vivő, együtt élő párként- nyugodtan felhívhatjátok a meghívottak figyelmét arra, hogy megvan mindenetek, jobban örülnétek a pénznek. Akár egy nagyobb közös célt is megfogalmazhattok, amire gyűjtötök, így az ok is egyből kézzelfoghatóbb és érthetőbb. Arra is legyetek felkészülve, hogy megkérdezik majd tőletek:
“és, mennyit illik ilyenkor?” “mennyire gondoltatok?”
Erre persze már a körülmények és a kérdező ismeretében tudtok helyesen válaszolni, de semmiképp ne vágjatok rá egy konkrét összeget. Mi azt tapasztaltuk, hogy a közelebbi rokonoknál ez egy változó, de tetemesebb összeg, a barátok pedig általában a bekerülési költségüket szokták átadni. Velük könnyebb megbeszélni, a család pedig általában határozott elképzelésekkel rendelkezik úgyis:) Fontos azt is előre tisztázni, hogy lesz-e menyasszonytánc, mert a szokások eléggé eltérnek ebben a kérdésben: aki eleve pénzt tervezett adni, gyakran bedobja ide a borítékot, van, aki az ajándék mellett tartalékol a táncra.
Ez a menyasszony semmit sem bízott a véletlenre.
Nagyon sokan idegenkednek ettől a “csak pénzt szeretnénk” megoldástól, mert
– szeretnének valami személyesebbet adni
– nem szeretnék egyértelműen számszerűsíteni az ajándékot
– nem tudnak olyan összeggel hozzájárulni, mint amit “méltónak” éreznek az esemény nagyságához képest.
Persze nem olyan újkeletű a pénzkérés, mint ahogy ezt néha beállítják: Elizabeth Gilbert Committed -magyarul Hűség címmel megjelent,- házasságról szóló, nagyon érdekes könyvében ír arról, hogy a nászajándék valójában egyfajta kollektív hitelként működik. És tényleg! A család összedobja az új házaspár közös életének alapjait – és ugyanez a pár majd egy újabb pár ajándékába száll be. Így egy közös vagyont hasznosítunk. Kapcsolódó praktikum, hogy nem véletlen az a szokás sem -még ha kicsinyesnek is hathat-, hogy a kapott pénzt bizony névvel együtt fel szokás jegyezni, hogy amikor eljön az idő, hasonló mértékben járulhassunk hozzá mi is a következő pár ajándékához.
Ti mit gondoltok, mit adtok-kaptok szívesen?
Egyszer kaptam olyan meghívót, amin versikében közölték, hogy csak pénzt kérnek. Amúgy is azt adtam volna, de ez nagyon ellenszenves volt, konkrétan elvette a kedvem az egésztől, kedvem lett volna nem elmenni, egyszerűen ezt bunkóságnak tartom…